Testben-lélekben, közösségben
A hold-meditáció. Kissé okkult dolognak hangzik. Ha nagyon vaskalapos az ember, akkor bizony a rendes keresztény ezt elítéli. De talán ha vesszük a fáradtságot, hogy közelebbről is megvizsgáljuk a dolgot, esetleg rájöhetünk, mégsem annyira ördögtől való találmány. Tiszta égbolt alatt végzendő, mikoron a telihold es igen jól árasztja fényét. Igen, a tudorok jogosan háboroghatnak ilyenkor, hiszen mint tudjuk, a Hold nem rendelkezik saját fénnyel, DE: őseink hagyománya szerint, valamint a művészet nevében fogok ekképpen hozzáállni a továbbiakban.
Maga a meditáció holdfény-fürdővel kezdődik. Ez szertartásosan a pusztában, vagy épp az erdőben történik: a lényeg az, hogy távol minden emberek által lakott, zajos, szétbetonozott, ronggyá világított helytől (amúgy is kiveszik tőlük minden csepp romantika az éjszakából). Szükségünk lesz némi vízre is: lehet ez egy szép nagy tó, egy csörgedező patak, vagy valami hasonló.Elvégre nem véletlen holdfény- FÜRDŐ a neve, de haladjunk is tovább. Ebben, ami embertől való, mind csupán akadályoz: végtére is ez a benső gátjaink feloldásáról szólna. Istentől teremtett valónkban dicsőítjük a teremtett valóságot, a természet csodáját. E folyamat végezhető csoportban is, bár jelentősége nemigen van. Ez a kizárólag magunkra való figyelés, az önmagunkkal folytatott dialógus, a bensőnkben végzendő tisztogatás ideje. A ruhátlanság könnyebbé teszi az egyre mélyebbre hatolás képességének útját. Tehát képzeljük csak el, amint anyaszülten lebegsz a víztükör felszínén, arccal a teliholdnak és a csillagos égnek. És nagy munkádat csak TE érzékeled... A Hold erős kapcsolatban áll a vízzel, ezért is hihető, hogy e kettő mintegy megsokszorozza, fokozza egymás erejét, hatását. Érzékeny lelkecskénk holdfényben történő tisztogatása felölelhet 1, 2, de akár 3 órát es, a dolog előzetes megbeszélés alapján történik, illetve vezetésfüggő.
A meditáció második szakasza már egy picit interaktívabb az elsőnél. Bár javarészt még mindig önmagunkkal "dolgozunk", az egymás külső megnyilvánulásaival való rezonanciáé a főszerep. Következik a lélek-dobolás. Amint azt a neve is jól mutatja, először is szükségünk lesz hozzá olyan eszközre, amelynek segítségével doboló hangot tudunk kiadni. Nem föltétlen sámándobra vagy kongára kell itt gondolni, lehet akár két bot, vagy kődarab is. Az itt történő munka szigorúan az előző szinten megélt benső történésekre kell épüljön. Azokaz az érzéseket kell kidobolnod magadból, amiket ezek a megélések kiváltanak. EGYENKINT. Egy élmény, egy érzés. A többiek (ha vannak) pedig csoportosan reagálnak rá, ugyancsak dobszóval (annak megfelelően, amilyen érzést a "szólista" adott játéka kiváltott belőlük). A doboláshoz időnként társulhat mozdulat, mozgás, tánc is, bár ez inkább opcionális jellegű, illetve megintcsak vezetésfüggő. Hogy mennyi időt vesz igénybe ennek lefolyása, az a résztvevők számától függ.
És végre elérkeztünk a meditáció utolsó részéhez, ami viszont abszulút interaktív, hiszen az eddigi külső és benső történések szóban is formát öltenek. Ennek osztozkodás a neve, hiszen az első két szakasz tulajdonképpeni "eredményeit" mondjuk ki. Ehhez viszont nem kell más, csupán egy tűzrakás (a szolid tábortűztől a mágjával bezárólag lehetőségek színes tárháza áll ebben rendelkezésünkre).
Természetesen csak az első szakaszban, a holdfény-fürdő idejére kötelező a meztelenség, utána már fel lehet ruházkodni (különösen ajánlott ez abban az esetben, amikor az idő csípősebb), így elkerülve a kellemetlenkedő vérszívók támadásait vagy a megbetegedést.
No, kinek milyen élményt tudna nyújtani egy ilyen alkalom? :)