Örvendek Látásodnak, Vándor Lélek!
Kedves Vérem!
Őszintét vallva már megfordult ez párszor a fejemben azelőtt, hogy írhatnék blogot, net-naplót, de igazából mindig tehetségtelennek tartottam magam erre. Néhányan szólást ejtettek effelől, de később valahogyan "elaludt " az ötlet. Azután valaki bogarat ültetett a fülembe...
Ezen "napló" szolgálatja, hogy több életfoszlányom, képem, kalandom, időnkint írásomm es megosztassék Tevéled! Olvasd hát kedvedre, s nyitottan, amint magam es nyitott vagyok Tefeléd. Emellett nyugodt szívvel véleményezz, kérdezz (amint lehetőségem nyílik, megfelelek Néked rea).
Remélem, töltődésedre válik majd, mit itt találsz, s amit meglelni vágysz, megleled!
Kívánom, Hogy Magadat Otthon Érezd Nálam!
Baráti Szívvel:
Szavazás
Mi motivált leginkább abban, hogy szétnézz az oldalon?
Ízléses a színösszeállítás. (101)
Érdekes a hírfolyam. (102)
Tetszenek a képek. (100)
Tetszik egyes dolgok megszövegezése. (103)
Ismerősöm ajánlotta. (100)
Véletlen tévedtem ide: kíváncsiság. (102)
Egyéb (103)
Összes szavazat: 711
Túl magas az áfa
Én nem vagyok olyan bugyi
Kit oly könnyű csakúgy kidobni:
Egy éjszaka elhasználni
Nem hagyom magamat,
Kedvesem!
Te meg nem vagy olyan hapsi,
Kiért megérné ölre menni:
Nem éri meg rád figyelni.
Átlátok biz’ rajtad,
Kedvesem.
Szállj le rólam, drága:
Túl nagy lesz az ára.
Képes vagyok véletlen, tudod és
Túl magas az áfa.
Sokan vannak (megtisztelő),
Kik mondják, én vagyok a nyerő:
Válogatni bő az idő.
Így nem kapkodom el,
Kedvesem.
Ajándékok, rózsacsokrok,
Ócska, ezerszer ellőtt bókok:
Trófeád lennék a falon.
Nem jött be a trükköd,
Kedvesem!
Szállj le rólam, drága:
Túl nagy lesz az ára.
Képes vagyok véletlen, tudod és
Túl magas az áfa.
„Szép vagy, jó vagy, édes,
Okos és veszélyes.”
Így szóltál, s a csokrot hozzám vágtad:
Ennyit rólad, kedves.
A, a, a szőke sem buta,
A szőke sem buta,
A szőke sem buta,
De a vörös egyenesen halálos.
A, a, a barna sem csúnya,
A barna sem csúnya,
A barna sem csúnya,
És hidd el, nem sokáig lesz magányos.
Szállj le rólam, drága:
Túl nagy lesz az ára.
Képes vagyok véletlen, tudod és
Túl magas az áfa.
Szállj le rólam, drága:
Túl nagy lesz az ára.
Képes vagyok véletlen, tudod és
Túl magas az áfa.
A magány labirintusában
E paradicsomban tán
Hol kereng a boldogság,
Csak mint hallott, létezem.
S nézem, mi körbejár.
Felsejlik egy emlék,
Oszlik a sötétség:
Újra itt vagy érzem.
Fogd meg hát a kezem.
Mosolyogj rám...
Érezzem, hogy visszaránt az életbe.
Felejtsem, itt vagyok élőn temetve.
Oly jó volna fellélegezni egy kicsit.
Nevess még, hiszen jelenléted vidámít.
Sok mindenen átsegít…
Melengeti szívemet,
Meghat és boldoggá tesz,
Hogy közelemben tudlak,
Látlak és érintelek.
Élvezzük e napot.
Napjában meghalok.
Jó volna élni még:
Add nekem egy napod.
Mosolyogj rám…
Érezzem, hogy visszaránt az életbe.
Felejtsem, itt vagyok élőn temetve.
Oly jó volna fellélegezni egy kicsit.
Nevess még, hiszen jelenléted vidámít.
Sok mindenen átsegít…
Akik nem szeretnek engem,
Egy alkalmat sem felednek:
Szóval is emlékeztetnek,
Mekkora nagy senki lettem.
Én nem akartam, hogy így legyen, nem ilyen helyen, nem akartam ide jönni, de itt vagyok, így itt kell lennem.
Önmagamat mégis boldognak hiszem,
A lehető legboldogabb e helyzetben,
Bár még nem érzek belőle sokat.
Hisz amit tudtam, mind megcselekedtem.