Mikor ti ketten
Tűz van: égetek.
Ennyi, végetek!
Éltem köztetek,
De nem voltam jó nektek.
Torkom taposták,
Hangom fojtották,
Kedvem lenyomták:
Vinné el mindet a rák!
Kínáltam ételt,
Nem kaptam fekhelyt.
Adtam szép testet,
De te nem becsülted meg.
Térdeltem eléd:
Slicced már nyílt szét.
Szám kipeckeléd:
Megalázván nyelem léd.
S jött ő, a lány is.
Tárván lábait,
Korbács megfenyít:
Nyelvem odabenn siklik.
Majd nyúltok felém:
Két kéz feszít szét,
Egy szorít gégét,
S egy matat mélyen belém.
Hasíték számon:
Tennem kell, nyalnom.
Faromban benn nyom
Fájón rudad, vastagon.
Mikor jóllaktál,
S ő sem éhes már,
Testem reszket, vár:
Reméli, hogy nem ütsz már.