Megemlékezvén
‘56-os borzalmak
Nagymama mondta, milyen
Szép volt régen,
Ült a szekéren
És nézte a tájat.
Mikor még mezitlábbal
Járt az úton,
Víz volt a kúton,
S ivott a sok állat.
Más idők jártak akkor még,
Szerényen éltek nagyapámék,
Sokat segítettek a szomszédék.
Kattogott egyre a cséplőgép,
Kupacokba rakták a kévét,
Nem néztek még akkoriban tévét.
Mikor a gépek az égen szálltak,
A szőlőben érték nagyanyámat.
Jobb híján ők csak lehasaltak,
Nem volt menedék, fedezék.
Nagymama mondta, milyen
Szép volt régen,
Ült a szekéren
És nézte a tájat.
Mikor még mezitlábbal
Járt az úton,
Víz volt a kúton,
S ivott a sok állat.
Katonák jöttek fegyverrel,
Leányok sírtak, “rejtsetek el”,
Nem volt mit kezdeni a helyzettel.
Padlásra bújt egy zsák szalmába,
Katonák jöttek fel strázsára,
Nem találtak semmit, hát távoztak.
Apját és bátyját többé nem látta:
Mindkettőt behívták szolgálatra.
Szomszéd család csomagolt és ment Auschwitz-ba.
Káosz, fötrelem, borzadály!
Nagymama mondta, milyen
Szép volt régen,
Ült a szekéren
És nézte a tájat.
Mikor még mezitlábbal
Járt az úton,
Víz volt a kúton,
S ivott a sok állat.
Bácsika mesélte, hogy mit látott
Mikor megjárta már a fogságot
Mínuszokban éhezett és dolgozott.
Szállásuknak nem volt nagy kényelme.
Kutya vacsorája az élete,
Többen eltávozhattak reggelre.
Ült fenn a kocsin és az kattogott,
Kezeit tördelve halk imát mormolt.
Mellette az úr már nem válaszolt:
Meggyötört lelke hazaszállt.
Nagymama mondta, milyen
Szép volt régen,
Ült a szekéren
És nézte a tájat.
Mikor még mezitlábbal
Járt az úton,
Víz volt a kúton,
S ivott a sok állat.
Sok ember látta, mikor
Tankok jöttek,
S a tömegbe lőttek...