Karácsonyi érzékenyítés
Kedves Olvasóim, Barátaim, Követőim, Belém Botlók!
Ezzel a régebbi versemmel szeretnék meghittséget csempészni az elvárásokkal teli ünnepi kapkodásba. Reményeim szerint talán sikerül szusszanásnyi megállásra, hálaadásra invitálnom. Ha mégsem vagyok ennyire ügyes, akkor legalább hadd érintsem meg vele kicsiny, dobogó szerkenyűdet ott legbelül, hogy a karácsony szelleme elkezdhesse munkáját lelkedben, hogy amikor eljön az idő, az már teljes díszben állva várja az Eljövendőt.
Áradj Reám
Néked zengnek fönn a hegyek
És a völgyek lenn a mélyben.
Ó, én Istenem,
Kegyelmezz nékem!
Néked dalol a kis patak
És a halak a víz alatt.
Legyél itt velem,
Édes Istenem!
Néked nyílik a sok virág,
S borul díszbe a nagy világ.
Dicsér téged
Minden műved!
Néked csicsereg a madár,
S bőg a szarvas lenn a tónál.
Áldjad Istened,
Mert szeret téged!
Teljes díszben áll a mező,
Virágokkal, szép zöldellő.
Nézz le rám, Atyám:
Lásd az én munkám.
Készítettem oltárt néked,
Most díszítem szentélyedet.
Ó, béke-hullám,
Áradj le reám.