+Jelenés
Kedves Olvasóim, Követőim, Barátaim!
Az emberi élet álmok, tervek, vágyak nélkül csupa kín és györtelem. Úr tátong a gép-emberek kongó belsejében és bensőjében. Magaszott hús, kiszívott, elpárolgott, ide-oda rászáradt vérpacák.
Páraként lebegő, néma könnyek:
A soha még/már el nem ejtettek.
A titkon létező, pénz szagú verejték:
Számára tilalom bármilyen nemű lét.
Ó, az űr bensődben: igen. Meglehetősen sivár, baljós jövőt fest ez nemzetünkről, fajunkról, az emberről: a teremtés immár fénytelen, ragyogástalan, drágaköveit elvesztegetett koronájáról.
De az ÁLOM nem tűnhet el teljesen! Akadnak számtalan olyanok e világon, akik még hajszálon függve sem eresztik azt szélnek.
Én sem engedtem el: és végre valahára már-már az ELSŐKÖNYVESEK táborát erősítem. Évekkel ezelőtt osztottam meg két rövid részletet egy fiókban lapuló írásomból. S most valahára úgy érezhetem, a munkám révbe ért.
A kiadási előkészületek elkezdődtek: egy dinamikus működésű stábot tudhatok magam mögött a Soraya Kiadó munkatársainak személyében. Mentorom egy tapasztalt író, akinek szárnyai alatt lehetőségem adódott tanulni, fejlődni: általa jutottam közelebb az megvalósulásra már egyre kevesebb esélyt látó álmom megvalósulásához.
A titok? Kemény munka, kitartó próbálkozás, töretlen bizalom és még annál is erősebb HIT: "igen, meg tudod csinálni". A csüggedés olykor erőt vehet az ember lelkesedésén, nagyon is. Töretlenség? Felejtsd el! Meg kell törnöd AZÉRT, amiben hiszel: egy teljesebb élet reményében. Aki nem esik térdre olykor, az nem tanulja meg, mi az az alázat, amivel egy álom iránt elköteleződni lehet.
Essetek el, hogy térdetek megerősödjék annyira, hogy álmod létrafokain legyen elég kitartásotok feljebb és feljebb lépni. Alázat nélkül nincs meg az emberben a megbecsülés képessége: ha pedig a megbecsülés hiányzik, a vágyott megelégedés nem érkezik el. Ennek révén magunk készítjük önnön mókuskerekünket, melynek mi mindig csupán az alját fogjuk taposni: EGYHELYBEN. A haladás illúziójában kergetjük boldogságunk gondolatát, amit ilyen módon soha el nem érhetünk. (Mert habár tán már a birtokunkban is van, Zsebünk mélyén meglapulva a feledés homályába vész.)