Erika és Júlia szerelme
- Riki...
- Ne... Sajnos e világban semmi sem állandó. Én sem... Én már más vagyok. Megváltoztam, édes. Értesz engem, drága?
Júlia az arcáért nyúl, de félénken visszahúzza kezét. Ekkor folytatta:
- Ég veled, drága Júlia. Találd meg a boldogságot, szívből kívánom neked... Isten veled... - azzal elfordította tekintetét a lánytól.
Júlia szíve s ajka reszketett: kérlelni nem jött ki hang a torkán. Egyre csak tátogott némán, lélegzete akadozott, szemében könnycseppek csillogtak. Szótlanul, tétlenségében ajkának esett. Emez szelíden eltolta magától, lebontva magáról ölelő karjait.
- Riki... - ez volt az utolsó szó, többet nem is mondhatott; képtelen volt rá.
Egy ideig csak meredten bámult maga elé, hisz bármiféle könyörgés már hasztalan lett volna. Hirtelen, a már vízesésként zuhogó könnyektől kísérve sietőn kilépett a vaskapun, bús indulattól fűtötten becsapva azt maga után. Vége lett. Rick egy ideig csillógó szemekkel bámulta a becsapott vaskapu irányába, majd ő is utat engedett keservének.
- Már nem matatom bűvös testednek tornyait, többé nem kutatom zugait titkon. Soha már... Ég óvjon meg tégedet, drága Júliám...