Előszó, avagy használati útmutató a betűimhez
Ó, Kedves Feleim,
Harmad, s negyedeim,
Olvasó Közönség,
Maradjon békesség!
Jó, azért talán kissé túlzás lenne ezt ilyen formán versbe foglalni. Javaslom, maradjunk prózai hangvételben. Szóval:
Kedves Olvasó, Kíváncsiskodó, Szemezgető, vagy Bárki, aki ezen az oldalon tiszteletét teszi!
Bár írásaim színe-java valóságosan megtörtént eseményeken alapul, a sértődést, a sárdobálást, a tisztelt felmenők állandó csuklásba hajszolását kerülendő, többnyire általam kreált, ún. álneveket használok történetmeséléskor. Ha netán valaki mégis önmagával vél találkozni egy-egy történet vagy szereplő mögött, nem zárható ki, hogy ez csupán a véletlen játéka az elmével.
Ami miatt fontosnak tartom papírra, képernyőre vetni:
Volt már rá precedens, hogy kellemetlen, olykor durvább hangvételű üzenetet, kommentárt kaptam egy-egy írásomért. Igen, még konkrét fenyegetést is kaptam azért, mert a Tisztelt Olvasó úgy vélte, az adott írás őróla szól, az ő történetét írom meg, kizárólag az ő lejáratását, bemocskolását célozva meg, pusztán a könnyű pénzkereset reményében.
Nos, annak reményében, hogy az üzenet majd egyszer valamikor eléri címzettjét, illetve címzettjeit az éteren keresztül, az engem érő vádakra válaszolva szeretnék leszögezni néhány alapvetést, amiket a történtek fényében érdemes lehet fontolóra venni.
Amennyiben én többnyire a SAJÁT megéléseimet foglalom hol dalba, hol versbe, hol prózába (nem beszélve arról, hogy idegen tollakkal ékeskedni nem számít túl „menő” dolognak, legalábbis az én nézeteim szerint), nincs szükségem idegen behatásokra ahhoz, hogy bármiről is írni tudjak.
Bár az illetőt/illetőket nem ismerem (ennek kölcsönös mivolta kapcsán pedig határozott álláspontot képviselek), ennek ellenére meglehetősen földön túli jelenségnek tartom, hogy ennek ellenére mégis milyen átható mélységben képes voltam kielemezni életének aktuálisan vélt időszakát. Amint az ehhez hasonló esetekben kedves, jó atyám is mindig volt szíves megjegyezni: „EZ MISZTÉRIUM!”, vagy ahogy annak idején a Bonanza Banzai is megénekelte, „nincsen magyarázat”.
Bizakodva abban, miszerint ezen „Hűséges Követőm” még mindig szemmel veréssel kíséri soraimat (ami szintén bizonyítani hivatott önmaga sztár-császárságát):
Amennyiben felemelő érzésnek tartja és felettébb büszkévé teszi, hogy egyedül is képes a világ középpontját alkotni, ami körül minden más forog, legyen boldog vele! Egyúttal kívánom neki, hogy észrevegyen majd egyszer egy, vagy akár több olyasvalakit, akikkel együtt alkothatják a világ közepét! Mert azért valljuk be őszintén, nem nagy buli az idők végezetéig egyedül szemlélni a világ körforgását.
Ja, még egy dolog:
Mivel már arra is kaptam finom utalást, hogy szereplőimet más művekből koppintom, így a következőkben igyekszem jelzéssel élni az irányban, hogy egyes szereplőim miért pont azt a nevet viselik, amit.
Egyébiránt amennyiben égető szükségét érzi annak bárki, hogy ezen szereplő-nevek pontos bibliográfiájának (eredetének, jelentésének, stb.) hiányát az oldal tartalma kapcsán mindenképpen jelezze irányomban, annak sajnos kénytelen vagyok kissé megmetszeni lelkesedését. Ez ugyanis nem az én reszortom, de önszorgalomból bármikor utána lehet nézni az interneten, hisz a Google a barátunk. Mivel az adott blogomhoz társszerzőt fölvenni egyelőre nem áll módomban, de talán szándékomban sem, így ezen hiányérzet sajnálatos módon az elkövetkező pár évre nézve továbbra is tartósnak ígérkezik.
Hogyha nem sikerült idő közben halálra untassalak, Kedves Olvasóm, illetőleg valami csoda folytán sikerült végigolvasnod a bloghoz kreált használati útmutatómat, nincs más hátra, minthogy megköszönjem kitartó figyelmedet! J Ezt a kihívást is sikerrel teljesítetted, úgyhogy GRATULÁLOK a személyes sikeredhez!
Továbbá ha bármilyen kérdés, kérés, panasz vagy észrevétel akad az oldal kapcsán, az „elérhetőség” fülre kattintva már pötyögheted is személyes gondolataidat. Nem ígérem, hogy azonnal tudok rá reagálni, de szívesen olvasom leveleiteket (MINDEN LEVELET elolvasok). Előre is köszönöm a bizalmat!
Szép napot, estét, éjszakát kívánok!