Egy napló 2010 nyarából
"Mit tegyek?... Irtózom, iszonyodom, szorongok, félek, fázom, égek. Szomjazom és éhezem.
Hiszek egy élő Istenben, de kételkedem a körülöttem lévő emberekben. Hiszem azt, mit nem látok és elvetem azt, mi szemem előtt vagyon.
Nem vetnek föl a világnak színei. Nem vet fel a „tetszésemre legyártott”, mesterséges szeretet. Mert nehéz az; jeges fuvallatként égeti a bőröm, hasítja szerteszét már amúgy is széjjeltépett, megtört lelkemet. Nehéz... Nem lehet ennyire egyoldalú.
Ha csakis az számítana, ÉN mit adhatok, nem is létezne közösség. Mozgó embertömeg csupán. Nem várom, hogy én kapjak. Ha nem adnának, nem is bánnám. Ha adnának se venném.
Gondolj csak rám, Atyám. Nem azért járom az utat, hogy kincseket gyűjtsek, hanem hogy adjak annak, akinek nincs. Abból, ami NEKEM van. Abból, ami MÁSNAK nem létezik. Abból, ami ÉN vagyok. Létet adni. A puszta létemet odaajándékozni azoknak, akiknek nincs.
A szemlélődés... Istennel lenni és szemlélni Őt: ezt jelenti számomra az öröm. Istennek lenni... Istennel lenni... Ő az én boldogságom. Kedves Ő az én számomra; tündöklőbb minden földi ékszernél. Mert Ő az egyetlen, Ő, ki a rejtekben is lát ENGEMet. Szeretném szívemet minél tisztábban Neki ajándékozni, minél fehérebbre mosván átnyújtani Néki, hogy „ nézd, ebben lehet méltó lakásod”, de nem lehet... Még nem lehet... Szégyenleném az Urat olyan szutykos helyre vezetni, mint az én szobám, ahol nemcsak kosz van, nemcsak kupleráj van, nemcsak bűz van; sok az olyan dolog, ami nem oda való. Nem kedves az az Úrnak. S minden felforgatva áll, s összetörten.
Volt egy selyemdíványom, amit Néki szántam, s ami tűznek lett martaléka. Szegény vagyok, Uram, s bennem lakhelyet, méltót nem lelsz. Szívem ajtaja leomlik, mihelyest zörgetnél rajta; porfelhő zárja el utadat, mihelyest belépnél; csípős füst és rothadó bűz fogadna, mihelyest bejutnál. Pusztulás és enyészet mindaz, mit odabenn találnál. Háborúság, s dögvész dúlta át fagytól perzselt palotádat. Bús látvány az Tenéked..."
Amiatt jegyeztem be ezt ide, mert úgy vélem, SAJNOS e gondolatok napjainkban is igen aktuálisak.