Egy gimnazista naplójából
"Megtudtam, hogy az emberi fülben - ahol az egyensúlyérzék van - található egy kevés lötty, pörgés után ezért érzem még mindig,hogy forgok, mert a folyadék még mindig lötykölődik. Mondom tovább.
Azért alkot a szemünk fordított képet, mert a kép a szem közepén megfordul. A csecsemők már azt látják, amit én vagy Május, de az újszülöttek még mindent fordítva látnak. Mi azért látunk normálisan, mert az agyunk megfordítja, ami a szemünk előtt van. És tudtad!? Egy embernek átlagosan összesen 59.525 méter az érhossza!
Más téma:
Biztosan unod már (Kedves Naplóm), hogy ahányszor csak pennát ragadok, Május mindig szóba jön, de... Esküszöm, meg tudnám fojtani, de mégsem ártok neki. Pedig megérdemelné; na, mindegy!
Ma igazán rossz napom volt. Reggel nem éreztem jól magam, mégis elmásztam a suliba a matek doga miatt. Az első óra még simán elment, a másodikon már üvölteni tudtam volna: csikart, görcsölt, forgott a hasam, hányingerem volt, szédültem, mint állat; enyhén szólva olyan voltam, mint egy régi felmosórongy. Harmadik óra közepén már ki kellett kéretőznöm. Bepánikoltam. A matek miatt nem mertem elkéretőzni. Annál is inkább, mivel a 4. óra. Gondoltam, ezt még kibírom, utána hazarohanok. De akkora volt a stressz, hogy sokkal nehezebben tudtam gondolkodni, sőt, egyáltalán nem voltam képes odakoncentrálni. Meg is lett az eredménye: 50 perc alatt még a feléig sem jutottam.
Ez PECH!"