Beszéljünk ŐSZINTÉN
Mindenkinek bizonnyal volt már része olyan érzelmi állapotban, hogy legszívesebben kikiabálná az egész világnak, mindenki hallja, illetve tudja meg, milyen érzések, indulatok dúlnak épp bennünk.
Viszont vannak emberek, akiknél ez túl könnyen, túl sűrűn következik be. Ez az állandó ingadozás pedig gyakorlatilag kikészíti az idegeiket. Rájuk nem lehet az "átlagos" embereknél jól bevált problémamegoldási fformulákat 100%-osan alkalmazni (a sajátos helyzetük miatt).Ők nem fenyegetőznek az öngyilkossággal: közegük támogatói hozzáállásától függ csupán, hogy nagy butaságot el ne kövessenek ("mélypont" idején). Hiszen ezek az emberek nagyon nehezen uralják önmagukat.
De kik is ők?
Az ilyen emberek állapotát (súlyosságtól függően) betegségnek, részképességzavarnak, néha fogyatékosságnak tekintik hivatalos álláspont szerint. Elnevezése ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, vagyis a figyelemhiányos hiperkaktivitás zavar) vagy ADD (amennyiben nem társul hiperaktivitás a tünetekhez). Általános jellemzője, hogy már gyerekkorban elkezdődik és vagy kinövi az ember vagy nem. Ritkább esetben csak felnőttkorban jön elő. VISZONT súlyos agyi sérülés is tud ilyen jellegű agyműködési zavart okozni, pont ezzel bizonyították, hogy ez nem csak fejlődési sajátság lehet.
Én ilyen esetekben azt szokom csinálni, hogy megpróbálom tartani az egyensúlyt (érzelmileg is takarékon működöm: elraktározom ezt a többlet energiát a nehéz napokra), hiszen ha felér az ember a hegycsúcsra, ott az esetek többségében nem síkság, hanem lejtő kezdődik.
Szóval ezt úgy kék elképzelni, hogy amikor minden szuperül halad, kissé lefogom a többletet. Így valóban kevésbé meredeken haladok fölfelé és tovább is tart, míg elérem a csúcsot (talán nem is jutok olyan magasra, mint egyébként), DE:
Az elraktározott többletből a szakadék lejtőjét folyamatosan építem, így kevésbé lesz meredek ÉS talán nem is lesz olyan mély, mint eredeti esetben lenne.
Így az életem valóban rettentően unalmas, hogy nem élhetem ki teljesen az érzéseimet, de ez a szükséges rossz fontos szerepet játszik abban, hogy a szélsőségeket biztonsággal elkerüljem (sokszor megmentve ezzel a magam és közvetlen környezetemet alkotó embertársaim/családom életét): mert én is EGY vagyok közülük.
Egy AD(H)D-s számára pont ez a fajta "szürkeség" jelentheti az életben maradást.