Anyák napjára
Most megosztom veletek annak rövid történetét, miként lettem én deviáns, váltam kívülállóvá az utca embere számára. Talán nem a legvidámabb történet a világon, de lennie kell olyannak is, aki emlékezteti a jó népet arra is, hogy ez a nap bizony nem mindenki számára jelent méztől csöpögő, verőfényes napot (sokan vannak így ezzel ilyen-olyan okból kifolyólag, még ha furcsán is hangzik). Fogadlátok tőlem szeretettel!
Nem kívánt gyermek
Anyám, anyám, mit csinált:
Főnökével együtt hált,
Használtak egy kis raktárt.
Védekezni nincs idő;
Szenvedélyes szerető:
Az ösztön biz’ nagy erő.
Házassága szétbomlott,
Mikor mindent elmondott,
Így ő az utcán landolt.
Velem nem számolt viszont.
Kelletlenül ki is tolt,
Mellékelve az iszonyt.
Soha nem volt hibája:
Rámkent mindent, mi bántja.
Én voltam az ő baja.
……………………
Ha hibázott, ordítozott,
Engem mindennek lehordott:
Nem szeretett. Meglátszódott.
Végig én ittam a levét:
Szó ne érje az ő nevét!
Engem büntetett mindenért.
Nem vállalt felelősséget:
Ahány férfi, mind lelépett;
Én voltam, ki miatt így lett.
Punk bandához csatlakoztam.
Nem érdekelte, hol voltam,
Csak neki ne legyek útban.
Más városban, hőben, fagyban,
Vigaszt kerestem a dalban,
Éjjel-nappal kódorogtam.
Nem kerestem fel őt többé.
Egész múltam váljon köddé,
Nem leszek oly rút felnőtté.
Anyák napját nem ünneplem:
Kikent-kifent halott, jégben.
Gyűlölt engem, s nem tisztelem.