Advent második hete
Advent második hete van, ami a HIT vasárnapjával kezdődött: tehát most a hit hetét éljük. Éljük? Vagy talán csak próbáljuk élni, megélni? Ezen kérdésre mindenkinek megvan a saját magyarázata. Nekem is, Neked is, Másoknak is. Most ennek témáját fogom kicsit boncolgatni. :)
Először is kezdjük azzal, hogy mit jelent hinni. Tényleg, mi a hit?
Hinni a mindennapokban annyit tesz, mint bizonysággal lenni valami olyanban, amit mi magunk testközelből nem tapasztalunk/tapasztaltunk (még) meg. Ilyen dolog például, amikor anyuka indul reggel a munkába, de még az ajtóból visszakiált neked: "Majd ha hazaértél a suliból, takarítsd már fel a folyosó padlóját!". Mikor este hazaér, megdöbbenve így reagál, "pedig én azt HITTEM, megcsinálod", vagy éppen ezt, "azt HITTEM, el fogod felejteni". Én azt HISZEM, ez tiszta sor. :P
De nem egészen ezt a fajta hitet ünnepeljük ezen a héten, hanem ennek egy mélyebb, bensőségesebb formáját. Amikor nem pont a valaMIben, hanem sokkal inkább a valaKIben való hitről emlékezünk meg. A hitnek eme malasztosabb mivoltja nagyobb odafordulást, odaadóbb törődést, mélyebb önismeretet és sok-sok türelmet igényel. Úgy önmagunkkal, mint másokkal szemben.
Összegezve ennek a hétnek a mondanivalója, vagy tanítása, ha úgy jobban tetszik:
- Az emberiségbe vetett hit: mindenki tehetségének és képességeinek megfelelően önmaga legjavát nyújtja annak érdekében, hogy a világ és az emberi élet a legoptimálisabb irányba haladjon (pl. az orvosok a betegek egészségéért, a szülők gyermekeik biztosabb jövőjéért dolgoznak).
- A környezetünkben lévő emberekbe vetett hit: minden egyes mosoly mögött a JÓ szándéka húzódik meg, ugyanez a motorja minden kézfogásnak, szép szónak.
- Az önmagunkba vetett hit: számba véve az elmúlt esztendő viszontagságait, örömteli pillanatait, újonnan kötött ismeretségeket (legyenek azok pozitív vagy negatív élmények), hibáimból tanulva bizonysággal vagyok az iránt, hogy képes vagyok a jövőben nagyobb körültekintéssel helyes döntést hozni, helyes(ebb) útra terelni a történéseket.
"Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.."
(Juhász Gyula)