Advent 3. hete
Ez a hét egy újabb vasárnappal kezdődött: ez az ÖRÖM vasárnapja. Bár még mindig nem általános, de már igen elterjedt ilyenkor a rózsaszín szertartási öltözet. Sokkalta elterjedtebb, mint a kék színű, amit Mária-ünnepek alkalmával viselnek: ez viszonylag új keletű szokásnak számít.
De hagyjuk a mellébeszélést, térjünk vissza az eredeti témához: az Öröm, az Örvendezés Hete.
Advent a várakozás: és bizony a várakozásban is van öröm. De hogy konkrétan mi az, általánosságban lehet úgy fogalmazni, hogy személyfüggő.
Gyermekkoromban (ami kb időszámításunk előtt különösen egy bizonyos időszakra korlátozódott) sokan csak egy bizonyos kérdést tett föl nekem: "És várod már a sulit?" Nagyon lelkesen minden alkalommal azt válaszoltam, hogy IGEN. (Öröktől fogva vonzott a "szellemi fejlődés lehetősége", bár ez sosem igen mutatkozott meg a jegyeimen.) De amikor már sokadik napja, naponként is többször szegezték nekem a kérdést, csak unottan tudtam azt felelni, hogy igen.
Ebben a várakozásban tényleg volt öröm, önmagában az, hogy sok, velem egykorú gyermekkel lehetek egy közegben: a végére azonban ez nem látszott, de nem is nagyon éreztem már. :(
A mindennapokban is így szokott lenni: október közepén elkezdi ömleszteni magából a média a karácsonyi hangulatébresztő, ajándékok vásárlására ösztönző reklámokat. Mire azonban elérjük decembert, sokaknak már a hócipőjük televan az egésszel és csak túl akarnak lendülni az egész ünnepen... Elfáradnak. Belefáradnak a várakozásba, a túlerőltetés kiöli a lelkesedést a szívből. Ez ellen pedig A MINDENNAPOKBAN nem tudunk tenni semmit. Viszont ÖNMAGUNKBAN igen. :) Úgy vélem, minden emberi léleknek van, KELL lennie egy olyan zugnak, ahová nem hatolnak el a reklámok, a lázas készülődések nyűge, ami mindenkinek csak a magáé. Sokan csak életük vége felé fedezik föl ezt a kicsiny "lélek-szobácskát", néhányan soha életükben mégy csak tudomást sem szereznek léte felől. De én IGAZÁN HISZEM, hogy ez mindenkinek egyformán megadatott, Hiszem, hogyha elég mélyre ásunk önmagunkban és igen bensóséges viszonyt ápolunk a lelkükkel (és nem csupán egy részével annak), megleljük az igazi örömöt. Azt az örömöt, amit egyetlen reklám vagy vita sem tud kiűzni a szívünkből. :)