A múlt akadályai
Mindenkinek voltak életében kisebb-nagyobb botlásai (nekem is), s ez így természetes. Mert emberek vagyunk: a hibáink tesznek minket emberivé. DE EMBERSÉGESSÉ........ ahhoz fejlődni kell, ami sok-sok munkát igényel: személyiségünkön, szemléketünkön, gondolkodásunkon. Ehhez merithetünk más emberekből, példaképeinkből, de a formálandó "anyag" továbbra is MI MAGUNK vagyunk. Se több, se kevesebb.
Ezt a gondolatot öntöttem versbe.
Csak számolom a napokat:
Oly messze tűnt, ami MÚLT.
Kötsz-bontasz kapcsolatokat,
S tán feleded, mi elmúlt.
Hajtsd meg fejed és gondolkozz:
Honnan jöttél, merre mész,
Családon, s jövőn hogy dolgozz?
Inkább most magadba nézz...
Rakd össze előbb szívedet,
S aztán keress majd társat.
Ne szerelemből épülj fel:
Hiszen az csak támogat.
Ha a szíved már egy EGÉSZ,
Kapcsolhatsz rá másikat.
Máskülönben jő szörnyűség,
Megfojtod a társadat!